2016. február 3., szerda

31. Egyszerű

Emily szemszöge

- Emily! Gyere! - áll fel Louis és kirángat a nappaliból és felvisz a szobájába. Furcsán nézek rá. - Itt mersz hagyni? - kérdezi aggódóan.
- Louis! Drága, Louis! Niall szülinapjára visszajövök. És hozom a barátnőmet. Meg várjál lehet fel sem vesznek! - mondom neki mosolyogva. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, de szomorúan ül le az ágyra.
- De akkor is. Alig ismerünk és már mész is el. Eleanor is ma megy el. - mondja szomorúan.
- Louis. Itt és most ígéretet teszek, hogy, ha eltelik ez az egy év többet fogok veletek foglalkozni. Nyakatokon fogok lógni. De most nekem szükségem van egy kis időre. - nézek a szemébe. Egy halovány mosoly hagyja el a száját és megölel.
- Szeretlek, mint barátot. Olyan, mint ha a kishúgom lennél. - suttogja a fülembe.
- Én is. Te vagy a második bátyám. És kérlek ígérd meg hogy vigyázol Niallre. - húzódok el tőle.
- Ígérem, de te is vigyázz magadra picur. - küld felém egy mosolyt.
- Na gyere menjünk még El féltékeny lesz. - mondom neki és megfogom a kezét. Felnevet és kimegyünk a szobából. A többiek furcsán néznek rám. Odamegyek Niallhez és erősen megölelem. Visszaölel, ugyan olyan erősen.
- Szeretlek! - suttogja a fülembe. Elmosolyodok.
- Én is! - suttogom. - Nagyon, de nagyon fogsz hiányozni. De ígérem hogy mindennap felhívlak! -suttogom tovább.
- Reméltem is. Nem akarom, hogy elmenj. De belátom jobban leszel. - mondja. A szemem megtelik könnyel. Nagyon rosszul látok a könny fátyol miatt, ami a szememen keletkezett. Csak most találtam rá a bátyámra, de már el kell szakadnunk, miattam .
- Nem akarom megzavarni az ölelkezést!-suttogja Zayn.Tudom, hogy nem nekünk, de halljuk elválunk egymástól és észreveszem hogy neki is könnyes a szeme. A többiekre néznek és jé nekik is.
- Na, gyertek. Családi ölelés! - kiált mellettem Niall ,mire összeugrok. - Bocsi. - néz rám. A többiek odajönnek és csinálunk egy csapat ölelést. Nagyon szeretem őket. És igen Harryt is. Még mindig szeretem, de ahogy ránézek egyből feltörik az az emlékkép.
- Én azt mondom, hogy ideje csomagolni, mert lefogjuk késni a gépet. - mondja El szipogva. Bólintok egyet. El-nek haza kell menni, utána meg menni-e kell dolgozni, mivel ő egy modell. El elmegy én meg felmegyek a szobámba. Összepakolok a bőröndbe de nem mindenemet viszem el. A tánc ruha marad.
- Bejöhetek? - kérdezi valaki az ajtó túloldaláról.
- Gyere! - mondom neki halkan. Belép Zayn és neki is könnyes a szeme. - Mi a baj? - nézek rá aggódóan.
- Hiányzik Perrie. - mondja én meg furcsán nézek rá. Hogy ki? Mikor meglátja az arcom leesik neki hogy nem is beszélt róla. - A menyasszonyom. - javítja ki magát de még mindig nem rémlik.
- Zayn. Ki az a Perrie? Mióta a menyasszonyod? És én erről miért nem tudok? - kérdezem tőle.
- Perrie Edwards. Elég régóta. És azért nem tudsz róla mert az őskorban élsz! - vágja rá mire felnevetek.
- Mutass róla egy képet! Kérlek. Mesélj róla! - mondom neki kislányos hangon. Most ő nevet fel. Előveszi a telefonját és keress benne valamit. Mikor megtalálja felém mutatja.
- De szép csaj! Juj, de jó kép! Mázlid van! - mondom ki gondolkodás nélkül a szavakat! - Uh! Bocsi.
- Semmi baj! És köszi átadom neki. Na, szóval ő a Little Mix egyik énekese. És tényleg nagy mázlim van vele. Egyszerűn imádni való. Szeretem. És ő is engem. Csak most turnén van és Niall szülinapjára jön. - mondja szomorúan.
- Akkor én is megismerem mert én is! - mondom mosolyogva.
- Csak az a baj hogy ő szinte mindent tud rólad, viszont te semmit se tudsz róla. - mondja csalódottan.
- Zayn semmi baj. Majd azt mondom neki hogy róla ábrándoztál, ami jelen pillanatban igaz is. És gratulálok az eljegyzéshez. - nyújtom a kezem. De hiába ő megölel.
- Tudod ilyen rövid idő alatt elég hamar megszerettelek. De úgy mint egy kishúgot. Nagyon hiányzik a családom,és te segítettél egy picit pótolni amit köszönöm. - suttogja a fülembe.
- Köszönöm Zayn. Tudod nekem ti mind olyan vagytok mint a bátyáim kivéve Harry. - csúszik ki a számon amire hirtelen oda kapok. Zayn meglepetten hátrál és a szemembe néz.
- Te még szereted? - kérdezi döbbenten.
- Zayn persze, hogy szeretem ezért is megyek el. El akarom felejteni, de ha itt vagyok akkor csak jobban szerelmes leszek bele amire most nincs szükségem. Tudod el veszítettem az egyik legjobb barátnőmet, de helyette kaptam 4 bátyust egy szerelmet és még egy barátnőt meg lehet még egyet. -kuncogok fel.
- Imádni fogjátok egymást! - vágja rá. - Köszönöm hogy meghallgattál! - ölel meg ismét.
- Én köszönöm de kérlek ne add tovább. Ja, és hogy vigyázz Niallre. - suttogom neki.
- Vigyázni fogok! - mondja és puszit add az arcomra. - Most viszont megyek hagylak pakolni. -elenged és kimegy. Tovább koncentrálok a pakolásra majd megint kopognak.
- Gyere! - kiáltok úgy hogy fel sem nézek a bőröndből.
- Szia!Jöttem én is búcsúzkodni. - szólal meg rekedtes hangján, amire elmosolyodok.
- Gyere. Már úgy is csak te meg Liam maradt. - egyenesedek ki. Mikor meglátom a szívem kihagyj egy ütemet. Fekete testre simuló póló és fekete gatya és egy fehér convers. Halványan elmosolyodik majd visszatérek a szemére. Nem fogom kibírni. - Na gyere ölelj meg. - mondom ki. Közelebb jön és átölel. Mikor megérzem az illatát a lábaim beleremegnek.
- Kérhetek valamit? - kérdezi félve. Eltávolodok tőle és mosolyogva bólintok. - Kérhetek egy búcsú csókot? - kérdezi mire megáll bennem az ütő. Nem, nem lehet. Belesétálok a csapdájába. Nem, én irányítom magam, hanem a testem. Hogy miért? A fejem bólint egy aprót. Harry elmosolyodik és közelebb jön. Az egyik kezével megfogja az arcom és a szemebe néz. Utána az ajkaimra és közelebb húzódik. A csókba beleadd minden érzelmet, amibe persze ismét beleremeg a lábam. A szívem hevesebben ver mikor beleharap az ajkamba utat törve magának. Ismét beleremeg a lábam mikor nyelvünk találkozik és vad táncba kezd. A csókunkat semmi nem szakítja meg egy ideig de miután nincs levegőm eltávolodok. Lihegve öleljük meg egymást. Én a szívéhez hajtom a fejem, és hallom ahogy az őrült tempóban dobog. De nem csak övé,az enyém is. Pár percig még így vagyunk amíg helyre nem áll a szívverésünk.Utána eltávolodunk.
- Hagylak pakolni. Köszönöm. - mondja és mielőtt válaszolnék kimegy. A könnyeimet szabadjára engedem. Képtelen vagyok visszafogni azokat. Életem legeslegjobb csókját kaptam meg egy olyan sráctól akit szeretek, de mégsem járunk. Miután kész vagyok a pakolással az összeszedett ruháimmal együtt bemegyek a fürdőbe. Bezárom az ajtót. A telefonom bekapcsolom a zenét és levetkőzök. Ezután beállok a zuhany alá és csak áztatom magam. Érzem hogy a könnyeim egybe olvadnak a vízzel. A víz úgy hat rám mint ha újjászülettem volna. Nagyon jól esik, de még mindig sírok. Egészen addig zuhanyzok míg abba nem hagyom. Miután a sírás abba maradt kikászálódok a fürdőből és becsavarom magamat a törölközőbe. A tükör elé állok és megnézem magam. Hogy is gondoltam hogy Harry pont engem választ? Nem vagyok se szép, se csinos. Csak egy lány vagyok. Egy egyszerű lány aki utálja a magassarkút és imád enni. Imád sportolni és nem hallgat senkire. Miután felsoroltam az összes tulajdonságom addigra megszáradtam. Elővettem a hajszárítót és megszárítottam a hajam. Begöndörítettem. Majd miután kész voltam vele, jött a sminkem. A szememet kiemeltem lilával ajkaimat pedig egy halvány rózsaszínnel. Ezután felöltöztem és rendet raktam. Megnéztem magam a tükörbe. Tényleg nem értem magam. Miért is epekedtem Harry után. Minden lány szebb nálam. Mint mondtam csak egy egyszerű lány vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése