28. Fordulatok

Emily szemszöge

Egész éjszaka Harryt és Danit kerestük. Mindenhol megnéztük kivéve..
- Fiúk! Megvan! Dani háza! - kiáltom el magam. Egyszerre esik le és már rohanunk is a kocsi felé. 5 óra van, hajnal 5 óra. 5 perc múlva már ott vagyunk a ház előtt. Épp a kibaszott zárba próbálom belerakni azt a kibaszott kulcsot. Mikor megvan azonnal betörök. Először a nappaliba, majd a konyhába nézek széjjel. Ezután felmegyek és benyitok Dani szobájába. Ami elém tárul az gusztustalan.
- Ti mégis mi faszt csináltok? - üvöltöm el magam. A hátam mögött egy erős férfi jelenik meg remélem hogy nem Liam, bár itt az ideje, hogy megtudja.
- Arra én is szeretnék választ kapni! - emeli fel Liam a hangját. A hirtelen hang változásra összeugrok, mire Liam egy "bocsi" arc kifejezéssel néz rám, de most nem az a legnagyobb problémánk.
- Mi......nem tudom! - mondja ki Harry. Dani elégedetten vigyorog.
- Ne vigyorogj, te szuka, nem elég hogy tegnap előtt megcsaltad Liamet, nem! Most még az én pasim is kell? Milyen legjobb barátnő vagy te? - kérdeztem felvonva a szemöldököm, majd Harryre pillantok. - Tudom hogy most jöttünk össze de akkor a szemembe mondanád. Tudod el akartam mondani, hogy szeretlek! De ezt sikeresen elkúrtad. Most meg legyetek boldogok. - mondtam de mielőtt kiléptem volna Danihoz szaladtam és pofán vágtam teljes erőmből. - Köszönöm az elmúlt éveket. És köszönöm, hogy így használsz ki. - mondta majd Harryre néztem. - Köszönöm hogy ketté törted a szívemet. - mondtam már könnyes szemmel. Kirohantam és a volt szobám ajtaját csaptam be és ereszkedtem le sírva. Mivel érdemeltem ezt ki? Én csak először akartam szerelmes lenni. Sokszor volt olyan, hogy egy filmben egy csajt átvertek de nem hittem hogy valóban is ilyen. Reálisan rosszabb. Átélni azt a fájdalmat, hogy meglátod a szerelmed és a legjobb barátodat egymással mellett meztelenül! Na, az már durva. Kopogtak az ajtón.
- Kérlek menj el! - mondtam ki, de a sírást nem hagytam abba.
- Liam vagyok! - nyögte ki. Mivel Liam rosszabb helyzetbe volt beengedtem. Bejött és becsapta az ajtót. Egymás nyakába borultunk és sírtunk. Egy megoldás van, hogy én visszamegyek. A "családomhoz", amit nem akarok.
- Liam én vissza...vissza megyek a családomhoz. - nyögtem ki. Liam elkerekedett szemmel nézett rám, majd megrázta a fejét.
- Bocsi, bébi azt nem fogom meg engedni, de nem csak én, hanem El, Niall, Zayn és Louis se.-mondta ki a szemünkből még mindig folyt a könny, de jobb volt másról beszélgetni.
- Akkor kitalálok valami, de elakarok menni innen. Tudom te sokkal szarabb helyzetbe vagy, de nekem Harry volt az első. Első csók, első szerelem, első fájdalom. - mondtam ki őszintén.
- Megértelek! El kell menned pár napra/hónapra. És én is ezt fogom tenni. Egyedül a gondolatokkal. És visszatérünk, ha mind a ketten készen vagyunk rá! - fogta meg a vállam és elengedett egy gyér mosolyt.
- Köszönöm Liam. - öleltem meg.
- Köszönöm Emily! - ölelt vissza ő is. Ölelkezésünket kopogások zavarták meg.
- Engedjetek be! - üvöltötte Niall. Odamentem és beengedtem. Olyan erősen ölelt át, mintha 60 éve mentem volna el.

- Nyugi Niall! Jól vagyok viszont elmegyek! - mondtam ki a szavakat. Az ajtóban állt El, Lou és Zayn.
- Nem! Nem! Nem engedlek el! - kiabálta Niall. Megijedtem tőle, de tartottam magam.
- Figyelj Niall szükségem van egy kis időre. Egyedül. Visszajövök! Pár hónap. - mondom neki teljes nyugalommal.
- Rendben, de ha nem jössz vissza elmegyek és visszaráncigállak! - nevetett fel.
- Holnap indulok. Elmegyek anyukádékhoz beszélek velük, ismerkedek és bele vágok egy kisebb útba. - magyaráztam neki mire elmosolyodott.
- Az az igazság hogy az a te anyukád is. - mondta a szemembe nézve.
- De én meg nem tudom úgy hívni. Viszont kérlek menjünk innen már nem akarok többet ide visszajönni. - mondom ki undorodva. Bólint egyet és elindul kifele. Viszont, aki átérzi a helyzetem azt nem hagyom itt.
- Liam te is gyere. Ha te nem én sem. - mondom ki. Meggyötörten néz rám, majd sóhajt egyet. Feláll és mellém lép. Megfogja a kezem és elindulunk. Nem találkozunk velük és így jobb elhagyni a helyszínt. Mielőtt beülök a kocsimba visszanézek a házra. Beülünk a kocsiba és haza megyünk. Mikor megérkezünk kiszállunk és bemegyünk a házba. Na, ezt mind néma csendbe.
- Szólaljatok már meg! Nem szeretem ha csönd van! - nyafogok, mire felröhögnek.
- És mit szeretnél Picur, mit csináljunk? - kérdezte Louis.
- Adsz répát, éhes vagyok. - ülök le a kanapéra. Lou kirohan a konyhába és visszajön két répával és ő is leül mellém. Odaadja az egyiket és elkezdjük rágni.
- Nézzünk filmet! - mondja Liam.
- Ja valami vígjátékot!-egyezik bele Zayn.
- Legyen a ....Ted! - vágom rá. A többiek furcsán néznek rám valami olyannal hogy "honnan tudsz te ilyen filmeket" de nem érdekel.
- Na, gyertek. Hozzatok popcornt, répát, kólát El te pedig velem jössz. - ragadom meg Eleanor kezét. Szegény Louist egyedül hagyjuk, mert ő is holnap indul meg én.
- Sajnálom, Louist! - mondom ki miközben beérünk a házi mozi szobába.
- Én is. De igazad van. Amúgy nem akarod meghallgatni Harry történetét? - kérdezte El.
- Nem. Ha azzal jönne, hogy részeg volt én is. Mégsem estem be senki ágyába az meg csak jobban hergel, hogy a legjobb barátnőmmel. - mondom ki fájdalmasan és egy kósza könnycseppet ejtek.
- És mikor jössz vissza? - ül le egy székre.
- Hát Niall szülinapjára biztos utána már csak idő kérdése. - ezután a fiúk jöttek be teli kezekkel.
- Segítség! - mondja Zayn. Odaszaladunk segíteni neki, vagyis csak El mert én Louishoz megyek, mert nála vannak a répák. Nem tudom, miért, de most ahhoz van étvágyam.
- És miről szól a film? - huppan le mellém Liam.
- Nézd és meglátod! De most sss! Kezdődik! - mondom neki ő meg csak bólint. Végig néztünk és istenem, de jó volt, hogy csak a filmre koncentráltam. A fiúknak is jobb kedvük lett. Miután vége lett mindenki elment aludni. De én egész éjszaka, csak forgolódtam. Volt egy fiú ki kettétörte a szívem, ő csak játszott velem. De mint mindennek egyszer, ennek is vége tért.