24. Beköltözés

Emily szemszöge

- Szerinted nem furcsa? - kérdezte Niall a kocsiba.
- Ki? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Dani. - mondta én meg csak bólintottam.
- Nagyon furcsa lett. - mondtam neki, mire most ő bólintott.
- Emily mikor szeretnéd elmondani mindenkinek, hogy mi testvérek vagyunk? - kérdezte félve.
- Nem tudom. Majd ha itt az idő, úgy érzem még nem állok készen. - mondtam mire bólintott és elővette a telefonját.
- Most csinálok rólad egy képet. - mondta, de nem kellett volna. Felkaptam a szemüvegem és már csak egy kattanást hallottam.
- Jaj ez így nem jó! - húzta el a száját.
- Jaj, Niall nem baj. - mosolyodtam rá.
- Akkor is csinálok rólad egy normális képet. - durcizott be.
- Rendben de nem most. Megálltunk. - mondtam miután éreztem, hogy nem mozgunk.
- Akkor Picur. Nézd meg hogy hol élünk mi. És hol fogsz te. - mondta angyali mosollyal az arcán. Én bólintottam és kimásztam a kocsiból.
- Mi a fasz? - kérdeztem hangosan. Hallottam, hogy Niall felröhög majd megáll mellettem. A ház valami gyönyörű volt. Nem volt nagyon elcsicsázva, úgy nézet ki, mint minden normális emeletes ház, de nekem nagyon tetszett. A ház falai fehérek, tetőtere pedig fekete volt. Az ablakok ablakfélfával voltak kiemelve és szintén fekete fával. A kert elülső terét gyönyörű zöld fű lepte, és mellettünk fekete fával borított kerítések sorakoztak.
- Na, mit gondolsz? - kérdezte kíváncsian.
- Niall ez valami kibaszott szép. - mondtam mire felkuncogott.
- És még én ne beszéljek gusztustalanul. - mondta mire én kinyújtottam rá a nyelvem.
- Leharapom. - mondta és meg vissza is húztam. - Na gyere nézd meg a lakást is. Belülről. - mondta és magával rángatott. A bőröndjeimmel együtt tértünk be a lakásba, ami valami eszméletlen volt.
-Gyűha!-nyögtem ki. A konyha hatalmas hűtővel, mindennel felszerelt szekrényekkel és egy bárasztallal káprásztatott el. Az asztal körül kényelmesnek tűnő bárszékek sorakoztak, a színek viszont hasonlóak voltak, mint a ház külső részén, de a bentit inkább mondanám, nagyon mély barnának, mint feketének.
- És még ez semmi. Gyere. - mondta és behúzott a nappaliba. Hatalmas LCD tévé, a sarkokban hangszórók, tőlem jobbra egy felvezető lépcső. Bőr kanapé, muffok, fotelek. S amin meglepődök, hogy rend van.
- A többiek hol vannak? - kérdeztem meg.
- A szobájukba gondolom. - mondta ki. - Na gyere a szobád tetszeni fog. - mondta és felhúzott az emeletre. Az ajtóra volt írja az hogy Emily.
- Azta kurva eget. - böktem ki. Benyitott és elém tárult életem leges legszebb szobája. Fekete bútorzat, fehér ágy, könyvek, egy laptop, tablett, ami miatt dühösen néztem rá, de rám hagyta. Az ággyal szemezett, így ráugorva kipróbáltam kényelmességét és puhaságát, és mamám! Simán ellehetne itt aludni.

- Niall ez csúcs szuper! Köszönöm szépen! - néztem bele szemeibe, mire kuncogva ugrott be mellém és nyomott puszit a fejemre.

- Nincs mit, Emily. A jó bátyónak az a dolga, hogy a húgára a lehető legjobb módon vigyázzon, és megeszem a kalapom, ha itt nem vagy biztonságba, öt fiúval magad körül.