13. Testvéri titkok

Emily szemszöge

Nem tudom, miért de van egy olyan érzésem, hogy Niall más. Hogy Niall már bízik bennem. És úgy érzem én is benne.
- Akkor kezdem onnantól, hogy mikor megszülettem pár napra rá jött anyukád megetetni, és akkor raboltak el. Ezt előbb mondta anyukád. 8 éves koromig tök normálisak voltak a szüleim, de semmi sem tarthat öröké. Egy nap arra ébredtem, hogy sötét helyen vagyok és kényelmetlenül. Nem bírtam mozogni. Annyi szerencsém volt, hogy én a telefonommal alszok és az a nadrágom zsebében volt. Előkerestem és világítottam. A szekrénybe voltam bezárva. - elcsuklott a hangom, de nem bírtam Niallre felnézni. - A telefonom szerint szombat reggel volt. Vasárnap este engedtek ki onnan. 2 napon keresztül éheztem és a levegőm is fogyóban volt. Ezután ha nem hoztam ötöst akkor megvertek, ha meg figyelmeztetést kaptam akkor is. Amit tudnak a többiek az az hogy minden hónapban pénzt dugtak az orrom alá és megvertek. Ebből a pénzből tettem le egy tánc vizsgát. Ki akartak engem dobni, de én eljöttem tőlük. A "nagyapám" megtanított verekedni, de ezek szerint nem ő volt az. Lehet ő is azt hitte hogy én vagyok az unkája mert mikor ott voltam mindig mosolygott. A nagyszüleim voltak a biztos pont az életemben. Nagyon szerettem őket, és remélem ők is engem. De mikor 16 éves voltam meghaltak. Olyan érdekes hogy pont egyszerre. Onnantól pedig otthon töltöttem minden napjaimat ami nem volt a legfényesebb. Akkor örültem mikor nem foglalkoztak velem. És akkor még azt nem is mondtam hogy... - folytattam volna de rám tört a sírás. Erős karokat éreztem magam körül.
- Nyugodj meg. Most már minden rendben lesz. Megígérem. Mostantól itt leszünk egymásnak. Te és én. - mondta Niall.
- Apám fogdosott. - suttogtam el halkan és egyre jobban sírtam. Niall szerintem sokkot kapott, mert nem szólalt meg többet.
- Nagyon sajnálom... - mondta de én félbe szakítottam.
- Ne! Ne sajnáld! Utálom ha sajnálnak. Kérlek inkább mesélj magadról. - mondtam neki mosolyogva.
- Mesélnék én de nem akarlak megbántani. Nekem nem olyan volt a gyermek korom és nem akarok neked fájdalmat okozni. Inkább elmesélem hogy mi van a szüleinkkel. - mondta mosolyogva. Én ízleltem ezt a szót. SZÜLEINKKEL. Annyira furcsa hogy én meg Niall tesók vagyunk.
- Na szóval apát Bobby Horannek hívják. Anyát pedig Maura Gallaghernek. Igen tudom azért nem Horan mert elváltak és van egy mostoha apám Chris Gallagher. Van a bátyám Greg Horan. Van egy sógornőm a Denise Horan. Igen, már Greg eljegyezte. És most készülj fel Denise terhes és pár héten belül megszületik az unoka öcsém. - mondta izgatottan Niall. Tátott szájjal néztem rá.
- Na ne nézz így megismerkedsz velük nagyon jó fejek. - mondta mosolygósan.
- Rendben. - fújtam ki a levegőt.
- És amit kérlek ne mondj el senkinek! - mondta idegesen, én meg küldtem egy biztató mosolyt felé.
- 13 évesen vesztettem el a szüzességem.. - mondta. Az durva! Válaszra nyitottam a szám de Maura benyitott.
- Gyerekek kész a vacsi! - szólt be Maura.
- Mond hogy a kedvencemet csináltad? - csillogott fel Niall szeme.
- Igen! - vágta rá Maura és elállt az útból Niall pedig rohant is ki.
- Szereted a sült krumplit rántott hússal? - kérdezte tőlem. Nem kellett sok megint arrébb állt de én nem rohantam ki. Még nem voltam biztos magamba.
- Figyelj. Érezd magad otthon. Holnap bemutatlak a családnak. Higgy nekem szeretni fognak. -mondta mosolyogva. Válaszolni akartam de megszólalt a hasam. Mikor is ettem utoljára?
- Most pedig fuss mert Niall megeszi az összeset. - mondta én meg az arcára nyomtam egy puszit és rohantam is le. Már mindenki az asztalnál ült és mikor megláttak csöndben néztek rám.
- Gyere húgi ülj közénk! - mondta Greg én meg bólintottam Greg és Niall közé ültem. Niall már evett tehát én is belekezdtem. A többiek felnevettek, mi meg összenéztünk Niallel majd rájuk néztünk.
- Igen vérbeli Horan. Hasonlít a fiaimra. - mondta nevetve Maura átnéztem Gregre aki ugyan úgy evett mint mi. Felnevettem majd körbe néztem rajtunk kívül senki nem evett.
- Ha ti nem esztek akkor mi megesszük! - mondta Niall és elvet még egy húst. A többiek is ettek ezután úgy hogy elkezdtünk rendesen vacsorázni.