12. Húgica

Niall szemszöge

Anyumra néztem majd Gregre.
- Ez nem lehet és miért nem szóltatok róla? - pattantam fel a kanapéról.
- Írtak egy emailt, hogy megölték, mert megunták. - mondta Greg és neki is megjelentek a könnyei. Most erre mit mondjak? Felrohantam a szobámba, kell egy kis idő....EGYEDÜL!

Emily szemszöge

Ezt nem hiszem el. Mindvégig hazudtak nekem. Úgy bántottak engem, hogy nem is voltak a szüleim!! Hogy lehetnek ilyenek. Niall felrohant. Félve néztem Maurára.

- Akkor ez azt jelenti, hogy...? - kezdtem bele a kérdésembe.
- Igen te a lányom van. - mondta Maura.
- És az én húgom vagy. - szólalt meg Greg. - És Niallnek is. - mosolyogtam rám.
- Ezt nem értem. - mondtam azt amit gondoltam.
- Figyeljetek srácok most felmegyünk a szobámba elmondunk neki MINDENT. Ti maradjatok itt egyetek, érezzétek magatokat otthon, mint mindig. - mondta Greg mire a többiek bólintottak. Felmentem velük egy szobába és velük szembe leültem.

Visszaemlékezés 1995.február 5.

- Mit keresnek a gyerekemnél? - kiabáltam oda ahol egy ismeretlen pár fogta a lányom. Elvigyorodva felnézek rám.
- Nekünk kell egy gyerek. És ő az a gyerek! - mondta a férfi.
- Azt már nem! Biztonságaik! Segítség! - kiabáltam de egy erős fájdalmat éreztem a hasamba. Megütött a a férfi.
- Kuss. Mostantól ez a gyerek a miénk! - mondta a férfi.
- Hogy hívják? - kérdezte a nő. Minden erőmet összeszedtem.
- Szeretlek, Emily! - mondtam és elragadtatott a sötétség.

Visszaemlékezés vége

- Utána hónapokon át kerestelek de nem találtalak. És az egyik este jött egy e-mail. Azzal hogy megöltek és küldtek egy képet! - mondta és kitört belőle a zokogás.
- Uh! Elnézést de nagy baj lenne ha átmennék Niallhez? - kérdeztem meg félve.
- De hogy is kincsem menj csak! - simogatta meg Maura az arcom. Bólintottam és felálltam.
- Megmutattatnád a szobáját? - kérdeztem Gregtől. Aprót bólintott és elvezett a szobáig. Biztató mosolyt küldött felém és visszament. Minden bátorságomat összeszedve bekopogtam.

Niall szemszöge

Nem kicsit idegesítő, hogy megjelenik egy lány az életembe és ahogy elutazunk ide kiderül, hogy a húgom. Nem mondom, nagyon örülök neki, mert mindig vágytam egy húgira, de miért nem szóltak róla?Kopogást hallok. Nem akarok senkivel beszélni!
- Niall...Bejöhetek? - hallom meg ijedt hangját.
- Gyere! - mondom halkan. Szerintem nem hallotta meg...vagy mégis. Bejött. Könnyes a szeme, úgy mint nekem.
- Figyelj Niall, nem tudom mit mondjak. - mondja és leül mellém a földre és lehatja a fejét.
- Én se Emily. Tudod mindig is vágytam egy húgira. - mosolyodok el. Felkapja a fejét és elmosolyodik.
- Én meg egy bátyóra aki megvéd.. - csuklik el a hangja. Mit történhetett?
- Tudom hogy nem fogok egyből a bizalmad közé férkőzni, de elmeséled? Én is mesélek és így hátha jobban megismerjük egymást! - hozom fel a témát. Belefog telni pár hónapba lehet évbe de megpróbálok úgy tekinteni rá mint a húgomra.
- Hát..rendben de ez maradjon köztünk mert ezeket még senkinek nem mondtam el. Rendben? - nézz fel rám én meg egy aprót bólintok.