54. Peazer (18+)

Emily szemszöge

1 hónappal később

Tegnap megtudtam, hogy szabad vagyok. Bármit csinálhatok, ismét. Hiányzott az ugrálás, a szaladgálás, a röhögés és első sorban az. Igen első sorban Harry hiányzik. Ő is szenvedett ez alatt az egy hónap alatt. És ezt be akarom pótolni. Most is itt szuszog mellettem és nem sejt semmit. De a többiek sem. Azt hiszik hogy még egy darabig még nem szabad semmit. Pedig de. Tudom hazudtam de muszáj volt.
- Ne nézz! - mondja csukott szemmel. Elmosolyodok majd megcsókolom. A csókunk egyre szenvedélyesebb lesz, de elhúzódik tőlem.
- Nem szabad! - nézz a szemembe. Felkuncogok majd visszanézek rá.
- De szabad! - vigyorodok el.
- Nem. Felhívhatom az orvost! - mondja és nyúl a telefonomért.
- Most komolyan Harry? Nem hiszel nekem? - vonom kérdőre.
- De hiszek, de megszeretném kérdezni az orvost is. - emeli a füléhez a telefont.
- Jó reggelt kívánok! - köszön bele Harry.
- ...........................- szól bele gondolom az orvosom.
- Nagyon sajnálom. Csak egy kérdés, Emily Green betegükkel! - jelenti ki.
- .............................................................- Harry döbbenten néz, majd elvigyorodik.
- Köszönöm! Ezt a kisasszony elfelejtette tegnap mondani. Viszont hallásra. Szép álmokat! - köszön el és lerakja.
- Te kis sunyi! - nyom puszit a számra.
- Meglepi! - csókolom meg. A csókunkból az sül ki hogy én már alatta fekszek.
- Akarlak! - suttogja a fülembe.
- Én is de majd este! - suttogom én is neki.
- Gyerekek felkelni! - ront be Louis. - Harry tudod jól, hogy....- néz rám Louis.
- Ácsi! Ne engem okolj! Hallgasd meg ezt a sunyi kisasszonyt. Mondanivalója van! - mászik le rólam. Én felülök és Louis szemébe nézek.
-Szóval tegnaptól meggyógyultam, vagyis röhöghetek, ugrálhatok és bármi más! - kacsintok Harryre.
- Ohó! Este buli lesz. Ma jön Eleanor, Sophia és Perrie is. Van mit ünnepelni! Most pedig gyertek majd este befejezitek! - nyom puszi a fejemre.
- Oké csak felöltözünk! - mondja Harry. Louis elvigyorodik majd bólint és kimegy.
- Egyedül öltözök! - puszilom meg.
- A-a! Én fogok rád adni minden egyes ruhadarabot. - néz rám komolyan. - És azzal kezdünk hogy együtt zuhanyzunk! - áll fel és húz magával.
- Benne vagyok! - kacsintok rá. Mielőtt bemennék a fürdőbe visszamegy és bezárja az ajtót. Visszasiet hozzám és megragadja a derekam. Bevisz és berak a zuhanyzóba. A fürdőszoba ajtót is bezárja, majd rám néz.
- Gyere! - nyújtom felé a a kezem. Ő megragadja azt és bejön mellém a zuhanyzóba. Heves csókba kezdünk. Leveszi rólam a pólót és lepillant.
- Meg szokhattam volna! - motyogja az orra alatt. A kezével végig simít a vállamon, közben csókolózunk, a melltartó pánthoz ér és óvatosan lefele kezdi húzni. Mikor mindkettő lent van a kapcsához siet és szét bontja, majd leveszi rólam a melltartót.
- Sokkal jobban szeretem így! - nyom puszikat a vállamra. Minden érintése bizsergett, és mikor hozzámért fellángolt bennem valami. A vágy. Harry lehúzza rólam a nadrágot a bugyival együtt így teljesen meztelenül állok előtte.
- Túl sok rajtad a ruha! - simíttok végig a felsőtestén. Egy nagy sóhaj szalad ki az ajkain, amit megcsókolok. Leérek a V vonalához és a bokszere széléig szalad a kezem. Mikor az megvan leráncigálom róla. Felnézek a szemébe és észreveszik két fontos dolgot. Vágy és a szerelem. Elfordulok és megnyitom a vizet. Frissítőként érnek hozzám a cseppek és amint Harry nézek elveszek a látványában. Ahogy a víz cseppek gördülnek le izmos vállain majd a hasán, majd ágaskodó férfiasságán. Hozzáérek és lassan le és fel kezdem mozgatni a kezeimet. Harryre pillantok akinek ettől a mozdulat soraimtól hátra csuklott a feje és le van hunyva a szeme. Majd előre hajol és kinyitja zöld íriszeit, ami sötéten csillog.
- Ne is álmodozz róla, Drágám! - veszi el a kezem a pénisztől. Apró puszikat nyom a vállamra, majd eléri a nyakam és a szám. Ettől a tettétől a dereka köré csavarom a lábam és beletúrok a hajába. Belenyög a csókunkba, ami belőlem egy mosolyt vált ki. Leveszi a derekáról a lábam és belém tolja az ujját.
- Igen, nedves vagy már! - csókol meg.
- Csodálkozol? - emelkedik fel a szemöldököm. Felkuncog majd gyorsabban kezd pumpálni, ezután belém tolja a másodikat is, majd a harmadikat is. Érzem, hogy közel járok ezért felnézek Harryre.
- Most kihúzod. Akarlak! - nyöszörgöm. Elmosolyodik majd kihúzza magát belőlem. Megcsókol én meg a derekára fonom a lábam. Elzárja a vizet, és így bevisz a szobába. Mondanom sem kell, majdnem neki mentünk befele az ajtónak, de megúsztok. Letesz az ágyra és végig csókol rajta, ezért halk nyögések hagyják el a szám.
- Ne szórakozz már kérlek! - nyögöm ki. Elvigyorodik majd közém helyezi magát.
- Mehet? - emeli fel a szemöldökét.
- 3 hete erre várok! - nézek a szemébe. Szemembe néz mikor belém tolat. Kicsit felszisszenek. Rég volt már. Hamar megszokom méretét, ezért hamar elkezd mozogni. Egyre gyorsabban mozog és érzem mindjárt itt a vég.
- Harry...mindjárt! - nyögöm ki. Nem mond semmit csak megcsókol. Igen, és jókor. Megadta az utolsó löketett mikor elélvezett bennem, így én is elmentem. Hatalmas nyögés hagyta el a szánkat, de befogtuk egymáséval. Ledőlt mellém majd a szemembe nézet.
- Szeretlek! És hiányoztál! - csókol meg.
- Én is! És te is nekem. - csókolom vissza.
- Még lógsz nekem valamivel. Én öltöztetlek fel! - csókol meg. Ezután lefürödtünk, és míg én leültem az ágyra Harry ruhát válogatott nekem. Majd mikor kész volt, bekötötte a szemem és elkezdett felöltöztetni. Az eredmény valami csodálatos volt.
- WOW! Ez meseszép! - nézek le magamra.
- Na mehetnék én is stylistnak? - vigyorodik el.
- De te énekes vagy! És maradj is az. - csókolom meg. - Látom te is felöltöztél! - veszem szem ügyre.
- Akkor mehetünk reggelizni? - vonja fel a szemöldökét.
- Igen! Éhen halok. De kérlek hadd ugráljak le! - nézek rá könyörögve.
- Menj! - csókol meg mosolyogva.
- Juppi! - sikítok fel. Istenem milyen rég futottam már. Lefutottam a lépcsőn egyenes a konyháig,a hol Zayn várt kitárt karokkal amibe beleugrottam.
- Nem kéne...- szólal meg.
- DE! Tegnap óta szabad! - nyomok puszit az arcára. Leszállok róla és a következő kiszemeltemet keressem, Liam. Ugyan ezt csinálom meg még vele, Jess-sel és Louissal.
- Niall? - nézek rájuk.
- A szobájában, alszik! - mondja Louis.
- NIALL! HA MOST AZONNAL NEM KELSZ FEL NEM TUDOM MIT CSINÁLOK! - megyek fel kiabálva. Benyitok a szobájába, ahol észreveszem hogy már ül az ágyon.
- Neked nem kéne ugrálni! - néz rám szigorúan.
- De. Tegnap óta szabad csak megakartalak lepni titeket. - ugrok rá. Nevetve nézzük egymást.
- Hiányzott ez a mozgás a lakásban. - suttogja.
- Tudod hogy az én második nevem MOZGÁS! - nevetek fel.
- Tudom.-nevet fel. - Felküldenéd Jessicát? - néz rám.
- Persze! Megyek is! - nyomok puszit az arcára.Lerohanok és körbenézek.
- Jessica. Niall uraság hívat! - hajolok meg Jessica előtt.
- Köszönöm. - rohan fel.
- Mikor érkeznek a lányok? - nézek Louisra.
- Úgy...- nézz a karjára és csöngetnek. - Most! - mosolyodva néz fel rám. Szinte mint egy őrült rohanok a bejárati ajtóhoz ahol...Danielle áll?
- Te mit keresel itt? - nézek rá.