52. Fájdalom

Emily szemszöge

Olyan furcsa. Harry azaz ember az életembe aki szinte minden nálam. Vagyis első csók, szerelem. És még a szüzességemet is odaadtam neki! Emlékszem mikor először találkozunk. Még menőzött a tetkóival mikor engem már maga a külsejével lenyűgözött.

Visszatekintés

- Harry Styles. 1994.február 1. Vannak tetoválásaim és ha kíváncsi vagyok rájuk megmutatom őket. -kacsintott felém.
- Ne hagyd ki hogy Edward! - mondta Louis. Harry ránézet, mire Louis bűnbánó fejjel nézet rá, én meg felröhögtem, mire Harry visszanézett rám.
- Szóval így állunk Emily? - vonta fel Harry a szemöldökét.
- Igen, Edward! - fontam a mellem alá a karom.

Visszatekintés vége

- Min gondolkodsz, Aranyom? - nyom egy puszit a számra.
- A találkozásunkon. Leakartál nyűgözni a tetkóiddal. - néztem a madarakra. - Hát sikerült. - mosolyodok el.
- Csak a tetkóim miatt szeretsz? Mindig is tudtam! - távolodott el tőlem.
- Ne hagyj itt! Hiányoznának a tetkóid! - mondom "csalódottan".
- Jó hogy nem a bőröm kell. Vagy...- áll fel az ágyról.
- Gyere ide megmutatom mi kell! - húzom vissza az ágyra. Felül kerekedek rajta és összevissza csókolom. -Elmondjam mit szeretek benned? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen. - mosolyodik el pimaszul.
- Imádok a hajadba túrni, és azt is imádom mikor kócos. Szeretem a szemedet. Főleg mikor tele van vággyal és elsötétül. Ezután jönnek a mosolyaid. Van a kisfiús azt imádom a legjobban. Mikor megnyalod az ajkaidat teljesen beindulok tőle. Meg ne próbáld. A nyakadat csókolgatni egyszerűen nagyszerű. A tetoválásaidért megveszek. Olyan őrült szexin néznek ki rajtad csoda, hogy még bírom magam tartani. Ott lent az. Igazi kis csibész, na és a lábaid. A kedvencem mind közül a belső éned! - csókolom meg. Harrynek egy könny hagyja el a szemét amit én lepuszilok.
- Most én jövök! - fordít meg így ő kerül felülre.
- Parancsoljon! - mosolyodok el.
- A hajad egyszerűen tökéletes, a szemed akár egy csodaszép kék óceán. Tegnap mikor megláttam, hogy elsötétül teljesen meseszép volt. A mosolyod senkiéhez sem hasonlít. Saját. Emily-s. Mikor az ajkadba harapsz teljesen felizgulok, és még mennyi mindentől. amit csinálsz. A nyakad csókolgatása az öröm számomra. A melled olyan tökéletes, mint te vagy. A popsid kerek és még is feszes, amiért megőrülök. A lábaid akár egy szuper modellé. És ami a legjobban szeretek benned az hogy tele vagy meglepetésekkel. -csókol meg.
- Most muszáj volt megsiratnod, igaz? - nézek rá a könny fátyolon keresztül. Harry elmosolyodok és lepuszilja a könnyeimet. - Éhes vagyok! - szólalok meg pár perc után,
- Gyere együnk valamit. - ragad magával.
- A-a. Adsz nekem pólót? - mosolyodok el idétlenül.
- Oh hogy tudtam, hogy ez lesz. - nevet fel. Odaadja nekem a fekete rolling stones pólóját. Előveszek egy bugyit és így megyünk le. Ő egy szál bokszerba én meg hát a pólójában. Leérünk a konyhába és felrak a konyhapultra.
- Mit szeretnél enni? - néz velem szembe.
 - Nutellás palacsintát! Olyan rééég ettem! - húzom el a régit. Tényleg rég ettem.

*********************

- Jó reggelt, Csipkerózsika! - csókol meg Harry.
- Mond hogy álmodom és nem ma kell visszautazni! - nyitom ki a szemem.
- De sajnos ma kell! - mosolyodik el. - De ígérem többször is eljövünk! - kacsint rám.
- Mikor indul a gépünk? - nézek a szemébe.
- Fél óra múlva! - néz le a karjára amin persze, hogy nincs óra.
- És csak most szólsz? - pattanok ki az ágyból.
- Bocsi, de olyan édesen aludtál. - nevet el.
- Jól van. Akkor én mentem öltözni! - nyomok egy puszit a szájára,ami csókká alakul.
- Siess vissza! - kacsint rám. A ruháimmal együtt belibbenek a fürdőbe, amit be is zárok. Bekapcsolom a telefonon a zenét, és megszólal a Last First Kiss.  Beszállok a kádba, és tusolni kezdek. Sietek mert minél hamarabb kész akarok lenni, ezután felveszem a ruhát. Kifele igyekezek de a telefonomért, visszafele indulok ahol még mindig a Last First Kiss szól. Felkapom a telefonom és egy éles fájdalom kerül a hasamba. Lepillantok és egy vér tócsát veszek észre a hasamon. Majd felpillantok és egy önelégült vigyorral találom szembe magam.
- HARRY! SEGÍTS! - kiabálom. Az idegen megijed és még egyet lő, a kezében tartott pisztollyal. Majd eltűnik. Dörömbölést hallok, de nem tudok rá figyelni, mert még élesebb a fájdalom és minden sötét lesz. A hangok halkabbak lesznek. Tompulnak én meg elvesztem az eszméletem.